Gyerek fejjel sokat lejártam egy környékbeli vízre amit régi adottságai miatt folyónak ,,csúfolnak" , de vízhozama és mérete a szabályozások és több beavatkozás következtében már csak egy patakénak felel meg. Hallottam legendákat, hogy a környező húshorgászok mekkora és mennyi kapitális, hihetetlennek tűnő halat fogtak már benne, de nekem egy két kárászon és keszeg félén többet sosem adott. Bátyám aki évi néhány alkalommal jött hozzánk látogatóba mindig is mondta, hogy van benne hal, de én csak legyintettem. Majd fel is adtam a próbálkozást évekre, de mindig is reméltem, hogy majd egyszer okoz meglepetést. El is telt néhány év, hogy a közelébe sem mentem, még csak a gondolni sem gondoltam rá. Itt van, folyik és ennyi. Felnőttem, dolgoztam, megnősültem, jött a gyerek. Hiányzott a peca, de idő híján, nem sok lehetőségem volt bárhol is pecázni. Zavart, tudtam, hogy valami hiányzik. Valami ami kiszakít. Valami ami hajtson és foglalkoztasson. Egy kora téli szombaton dolgoztam és egy horgász kollégámmal beszélgetésbe elegyedtünk kisebb megszakításokkal. Elmesélte tapasztalatait és amiket hallott. Pisztrángokról, domolykókról és hogy szerinte lehetne fogni pergetve, kis villantókkal. Pergetve? Na és azt hogy/hol/mivel?? Nem hagyott nyugodni a dolog. Beindult az a horgász bizsergés. Pisztrángot csak fagyasztva láttam. Domolykót keszegezés közbe akasztottam, de azt is úgy mondták mi az. Így hát felbuzdulva utána gúgliztam a dolgoknak. Találtam infókat természetesen, de olyat ami úgy igazán leírná, hogy hol állj neki tesó, olyat nem. Így hát improvizáltam. 15 évvel azelőtt kaptam egy körforgó villantót bátyámtól, ezzel azt sugallva már akkor, hogy csak próbáljam meg. Szépen félre volt rakva. A nagy keresgélésbe itthon találtam egy 180-as pergető botot, amit szintén ő adott rá pár évre, hogy na talán most már. Kellett pár év míg beért a dolog. Így hát gondoltam van mindenem, neki futok. Szombat reggel indulok és szét pergetek mindent. Nem is aludtam éjjel. Na persze nem az izgalomtól, hogy kitudom-e szedni magas partról a 2 kilós pisztrángot, hanem egy irtózatos fogfájás miatt. Eljött a reggel, jött a matek, hogy lemegyek, hideg levegő, végem lesz. Kisebb eszme futtatás után úgy gondoltam, hogy ha pecát terveztem, akkor pecát terveztem, mennem kell és kész. Gyógyszer, meleg tea és elindultam. Mikor leértem úgy éreztem magam mint gyermek a vidámparkban. Na most itt fogok, most ott. Mondanom sem kell, hogy télen, folyón, egy körforgó és egy nulla tapasztalatos pergető horgász elég semmit mondó. Néhány kilométeres szakaszt megdobáltam, majd feladtam. Nem értettem mit csináltam rosszul. Vízbe van, forog, jól is nézett ki, akkor mért nem????? Fel is adtam, de csak pár hétre. Rákaptam a ,,szabadság" ízére. Előkerült a picker bot és kollégám ösztönzésére bementem egy helyi horgászboltba, ugyanis a tulaj is lejár az adott vízre pecázni. Bementem, beszélgetésbe elegyedtünk és újra elkapott a láz. Vettem egy balzer körforgót, mondom hátha az. Mindenhol pici körforgót írtak és mondtak, akkor hátha lesz benne valami. Neki futottam újra. Kettőig munka, fél háromra lent vagyok, fél ötig világos van. Bevetettem a pickert, közbe dobáltam a forgót. Nagy hiba. A pickerre fókuszáltam, a pergetés arra volt jó, hogy ne érezzem amint szarrá fagyok. Ezt egyre sűrűbben csináltam. Hetente többször neki estem. Jó volt kiszabadulni még ha reménytelenül is. Időközbe szereztem pár twistert, hogy na majd akkor a csuka. Eljött a karácsony, leállt a munka pár napra. Lementem 26-án reggel. Picker bedob, twister föl(mint szalonna a nyárson) és dobálgatás. Ugye most jön az, hogy jött az áttörés. KAPÁS!!! Valami elragadta a kicsi plasztikot. Valamit jól csináltam. Valami mégis van itt. VALAMI TÖRTÉNT VÉGRE!! Egy csuka. Nem is akármilyen, egy kölyök csuka :D a maga 20 centijével. Annyira örültem, hogy remegve fényképeztem. Vagy a mínusz 10 fok volt, nem tudom már, de remegtem. Ez nekem felért egy ötös lottó főnyereményével. A próbálkozások, a keresgélések. A szanaszét fagyott délutánok reggelek. Hihetetlen volt. Egészen addig tartott a nagy öröm míg bátyám reakciója annyi volt, hogy ő ekkora woblerekkel harcsázik... Nem baj, pergetve halat fogtam ott. Nem is kellett több. Bele buzultam. Következő alkalommal felvette a forgót egy kis domi is. Végem volt. Hát ez iszonyat jó. Húzom a csalit, azok meg elragadják. Lehet kisérletezni, költeni rá, tök jó. Aztán jött a holt időszak. Hónapokig semmi. Túlórák, gyerkőc betegeskedése... el is telt fél év miközben le is eresztettem. Eljött a nyár vége, egy hét szabadság. Nálunk volt unokaöcsém aki akkor kacérkodott a horgászattal. Mondtam neki menjünk le, ő úszózik én meg pergetgetek. Milyen jó ötlet volt. Fogtam egy kisebb domit sodrásba hínár mellett. Ohhh, megint kezdődik. Másnap reggel picker és pergető kombó. Zöld twister föl. Had menjen. Ahogy lenni szokott utolsó dobásoknál egy erős, határozott megtorpanás. Pár másodperc történés elemzés. Ez hal!! Na és mekkora???? Örömömben és ismerve magam amint kifáradt telefon elő, kamera be. Kell a bizonyíték, hogy igenis van hal. Jól tettem, mert kiemelés, horog szabadítás után nyomott is egy csuka fejest, pedig még meg is ölelgettem volna. Na de semmi gond, van videó!! 40 cm körüli volt. A megszokott 15 centis keszegekhez képest bálna. Futás haza, gyermekkori horgász cimborám előkeres, videó elküld. Ugyanis ő volt az akit mindig győzködnöm kellett, hogy igenis van hal és menjünk és csináljuk és... persze csak a bátorítás kellett nekem is. Másnap lementem megint unokaöcsivel. Már rutinosan dobtam be a zöld 5 centis plasztikot hisz mindig azzal fogok csukát pffff. Azon a napon további négy megtermett csukát szedtem ki. Másnap cimborát felcsigázva ismét lementünk. Aznap is 5 csuka. Akkor közösen mérlegeltünk, eszmefuttattunk, végig pörgettük fejben az éveket és rájöttünk, hogy mekkora idióták voltunk, mert mindig is rosszul próbálkoztunk. A pergetésben van a jövő. Így hát elkapott az igazi pergető láz. Nem a horgász láz. Ez valami más. Beújítottunk csalikat, botot, orsót. Csak mivel csóró horgász vagyok, mindenből a legolcsóbbat. Bátrabbak lettünk és elkezdtünk felfedezni. Olyan helyekre mentünk be ahol csak a vadak járnak. Nagyobb, több, minőségibb halak. Olyan szintű vágy és akarás kapott el, hogy még sose éreztem ilyet semmivel. Elkezdett megváltozni a felfogás. Elkezdett érdekelni a környezet. Zavart a szemét, a hanyagság, a gondozatlanság. Elkezdtünk törődni a vízzel. Mindig akartam hozni halat haza, bár én nem eszem meg, de jöttek a kérdések, hogy HOZTÁL HALAT, MÉNEM HOZTAD EL??? És haza viszed amit fogsz?? Miről is beszélünk? Egy olyan vízről ami az évek folyamán abnormálisan szét lett lopva. Szabályozva, hogy jó legyen a gazdaságnak. Amiben az elmúlt években jó ha kétszer volt maradandó telepítés. Na és akkor még én is hozzam el azt a keveset ami van benne? Nem, nekem annál többet ér. Kellett idő és nyitottság, hogy így gondolkodjak. Van egy lányom. Akit már most érdekel a peca, persze csak miattam, de ha esetleg évek múlva úgy dönt, hogy ő pecás csaj lesz és oda fog lejárni ahova én, mert azt látja, akkor már kamatozni fog az, hogy apádék igenis oda figyeltek mit hogyan csináltak. Másrészről meg érezhető rendesen a különbség egy aktívan használt és egy érintetlen hely között. Lényegében annyit tudok elmondani a tapasztalataimról, hogy maga a horgászat, de a pergetésre jobban jellemző, hogy nem szabad feladni. Igenis menni kell és csinálni kell, mert megéri. Mindenhol lehet halat fogni, és nem a mennyiség hanem a minőség a lényeg, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy kik vagyunk és hol/hogyan kezdtük.
