A PATAK PECA

Mi is az a patak peca? Kihívás! Talán úgy lehetne leírni, hogy egy olyan folydogáló vízen cserkelünk a halak után amiben a kutya sem gondolná, hogy van bármi érdemleges. Kilométereket mászunk a sárban, a nyakig érő csalánban, a kukoricák között a vad csapákban, hóban, fagyban csak, hogy megtaláljuk azt a helyet ahol na ott biztos lesz valami.

Olyan helyekre juthatunk el ahol ember nem igen fordulhatott meg az elmúlt évtizedekben, mert nem olyan elvetemültek mint mi:). Megismerhetjük és megszerethetjük a természetet. Idővel el is kezdjük óvni, becsülni és tisztelni. Olyan halakat foghatunk meg ami nagy valószínűséggel sosem látott horgot.

Nyugalomban lehetünk és még ezer dolgot feltudnék sorolni, hogy miért is jó, de ezt átkell élni, érezni kell.

Nem úgy állunk neki, hogy 5 kg alatti hal ne is jöjjön, mert közhely, de aki kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli;). Erre konkrét történeteim is vannak. Sőt, az egész "pályafutásom"  erről szól. Sokszor még magam is meglepődök. Kell, hogy legyen egy viszonyítási alap, és egy reális elképzelés arról amit az a víz adhat és azon lenni, hogy megüssük a mércét. Meglehet!

Mindezt nagyrészt Én pergető bottal teszem, mert a pergetés egy életforma. Nem lehet több vagy nagyobb halat fogni pergetve. Még csak azt sem mondanám, hogy nyugodtabb más horgász módszernél. Sőt, egy beszakadó, eddig tutin bevált, szeretett wobbler felér egy kisebb idegösszeomlással. A pergetés más mint az ülős peca. Itt meg kell keresni a halat. Meg kell tanulni, hogy hol/mivel/hogyan/mennyire/meddig. Itt folyamatosan meg van az az érzés, hogy na most elviszi és megfogom és tök jó lesz. Mondhatni azt is, hogy sokkal közvetlenebb a kapcsolat a vízzel és a hallal. Sokkal összetettebb az egész. Ezt át kell élni, hogy érezze az ember. 

Megtanulni nem lehet. Minden egyes alkalommal lehet tanulni valami újat csak legyünk nyitottak mindenre és ha hibázunk ne keseredjünk el, mert abból tanulunk.