2019-es évértékelő
Ismét eltelt egy, hogy is mondjam... részben horgászattal teli év. Tartalmas volt, de nem kimondottan a horgászatban. Sikerült más irányba terelni az egész prodzsektemet.
Már vannak céljaim is, nem csak a százszor körbe járt témák ismételgetése. Előtérbe kerültek a környezeti kérdések is. Lehet, hogy erőltetettnek tűnik ez az óvjuk a környezetünket hippi maszlag, pedig igenis fontos. Fontos mert rengetegen tartozunk a horgászok közösségébe szerte a világban, nagyon sok szép örömet okoz nekünk ez a "hobbi", csak keveseknek jut eszébe adni is és nem csak kapni. Mindenkitől más telik a lelkivilágától függően. Ki a halak vissza engedésével vagy mértékletességgel, más pedig a saját adottságainak használatával teremti meg ezt az egyensúlyt.
Idén nyitottam más hasonló felfogású társaim felé is. Ez nálam nagy dolog, mert iszonyú makacs és előítéletes vagyok, de amint följebb írtam, már vannak céljaim, pontosabban vágyaim, ezekhez pedig túl kellett lépnem önmagamon. Nem is szeretnék ezekre kitérni egyelőre, a lényeg, hogy rájöttem, vannak nálam elvetemültebb horgászok is, persze csak pozitív értelemben. Szeretném kiemelni a fentiekből a közösség kifejezést. Sokan a horgászatot a magányosak sportjának tartják. Ez egy baromság. Mi egy közösség vagyunk, még ha száz kilométerek választanak is el, vagy ha ki nem állhatjuk a híd alatt fenekező öreg csókát. Mindegyikünk hozzáállása és tettei hatással vannak a másikra. Legyen az fizikális vagy mentális jellegű. Egy beszakított szerelék elég ahhoz, hogy elakadjon a kedvenc wobink és egy negatív hozzászólás elég, hogy elvegye a kedvünket még az élettől is. Viszont egy-két jó tanács új reményeket és sikereket is képes generálni. Összetett egy dolog ez ha bele gondolunk, de az hogy ki mit kezd vele csak rajta áll.
Volt időm ezeken kattogni, mert vizet nem sokat láttam idén. Tavasz elején kicsit be is sokalltam és nem csak az oldalt iktattam ki, de a botokat is elraktam. Felcseszett a sok negatív hozzáállás, a nemtörődömség, a hitegetés, a "nekem jó legyen mást meg leszarok" életvitel. Egymást követték a történések. Nyárra vártuk a fiam születését is, kellett egy stop gomb. Mintha minden egyes másodpercben tűt szúrtak volna az agyamba, hogy menjhorgásznimenjhorgásznimenjmááá. Buzi egy érzés ez, de úgy érzem jót tett.
Nem mondom, hogy már le tudom szarni mások véleményét, de megtanultam szelektálni, hogy kié fontos kié nem. Mikor rendeződtek a dolgok akkor is kezdő horgász módjára tavi ücsörgős pecásként teltek a hónapok. Nem volt rossz az se, de meghagyom a gyengéknek (fúúú, ez csúnya volt).
Na de, hogy túl lépjek a drámán, kevés patak pecás élményem volt, de azért fogtam pár szép halat. Ősszel beesett egy nagyon szépnek mondható domim. Persze azért is kaptam hideget meleget, de mint mondtam, megtanultam leszarni és ha a barom felpakolja azzinternetbe ne csodálkozzon ha beszónak. Igazi nagy dög volt egy ekkora vízhez képest. Meglepett és nem csak a méretével, hanem, hogy szépen beletörődötten hagyta magát kiterelgetni. Fura volt, mert egy csupa izom folyami haltól nem ezt várná az ember. Bár amennyire visítottam örömömben nem csoda, hogy összeszarta magát. Nem tudom kiverni a fejemből azt a képet. Nem azért nagy szám, mert hűűű mekkora domi, hanem hogy eddig helyt állt.
Sok-sok évig ki volt téve rengeteg környezeti hatásnak, de ő megmaradt. Itt megint csak visszakanyarodok egy kicsit a közösségi kérdéshez. Ez nem csak az én érdemem. Azé is aki előttem már megfoghatta, de vissza engedte. Akinek az etetésén hízlalódott, aki legyártotta a cuccaimat, akinek a teknikáit elleshettem, aki évekkel ezelőtt lejjebb ásta a partot, hogy oda tudjak állni... Ugye, hogy így már más, mert nem csak Te és Én vagyunk hanem Mi horgászok?
Nem is feszegetem tovább a témát, csak annyira lehetne máshogy csinálni ezt is, csak az emberek nehezen tudnak szabadulni a kötelékektől. Ezért is álltam neki a PatakPecának. Mégha nem is mindig sikerül, szeretném megmutatni, hogy nem csak máshol, de máshogy is lehet.
2020-ban is ezen az úton szeretnék tovább haladni és minnél több embert magammal rángatni. Patakon, pergetve, reményekkel telve hááhh ;) B.U.É.K. mindenkinek. Görbüljön 2020-ban is.
