Helyzetjelentés

Bizonyára feltűnt néhány embernek, hogy eltűnt a facebook oldal. Az a maréknyi ember akivel tartom a kapcsolatot ők tudják a miértjét. Nem szeretném ezt nagyon taglalni, mert nem látom értelmét. Én személy szerint rohadtul bánom, mert ami másoknak csak egy horgászós facebook poszt, néhány "csalihalról" abban nem kevés energiám volt. Nyilván nem annak a nyamvadt dominak a kifárasztása...

Megpróbáltam valamit három évvel ezelőtt. Valami újat és egyedit, amiről időközben kiderült, hogy nem is annyira egyedi, pláne nem új. Nagyon sok blog, face oldal/csoport tűnt el a süllyesztőben. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért. Egy részüknek utána is jártam. Ami valamennyiben közös az a belefáradás. Belefáradtak, hogy segíteni akarnak. Adni akartak az általuk megszerzett tapasztalatból, de idővel eljött a felismerés. Nem kell. Nem ez kell a népnek. Nem az kell, hogy szájbarágósan elmagyarázza valaki, hogy menj oda b+, ilyen cuccal és így dobj rá és a többi. A többség egy maréknyi infót összeszed innen-onnan, megveszi a legjobban reklámozott és árazott cuccost és mennek halakat hajtani, majd hagyják a picsába és leülnek pontyozni. Természetesen tisztelet a kivételnek. Aki a másik (nem azt mondom, hogy helyes!) úton haladnak, teljesen más személyiségek. Nekik buli egy pocsojában napokig küszködni, hogy legalább egy valamit fogjon. Mind a kettő csoportot szerettem volna megcélozni, de rájöttem, hogy ehhez én kevés vagyok.

Visszatérve, hogy miért hagytam abba. Én nem csak belefáradtam, de tele is lett a tököm. De úgy emberesen. Nagyon sok energiát öltem bele abba, hogy legyen valami változás az általam járt vizen is. Ebben a szerencsétlen országban, ismeretség nélkül egy kúrva szemétszedést hónapokba telik össze hozni. Röhej az egész. Páran elküldenek, most anyámba, de az oroszlánrészét én csináltam. Ha tetszik, ha nem. Én rohangáltam, telefonálgattam, szervezkedtem, üzengettem munka és család mellett... Persze közösen lett kivitelezve, de kúrva fasza érzés, hogy amikor éppen dicsérnek akkor együtt csináltuk ám, mikor meg szopjuk a faszt ketten míg sötétbe szedjük össze a széthagyott zsákokat amik megvoltak beszélve, hogy hol legyenek akkor persze senki nem volt ott. Rendben, így alakult. Össze lett szedve, minden szép és jó. Ja, kb két hétig és minden ugyanúgy néz ki. Amire mondhatom, hogy az életünket kockáztattuk, mert mindenki leszarta vízből szemétszedős dolog az rá pár hónapra ugyanúgy néz ki. A legszebb az egészben, hogy az összes létező helyen jelentettem. Megkértem őket, hogy valamit kezdjenek már vele bassza meg, mert nem bírom se én, se az a pár ember. Idézem: A bejelentés megalapozott, de nincs rá kapacitás... És ott rohad még mindig. Évek óta próbálom szépen, próbálom csúnyán, de semmi változás. Sőt, ma már addig fajult, hogy egy 50 méteres szakaszon 15 döglött domolykót számoltam össze. Nyilván semmi nem fog történni és tovább csappan az állomány. Na és mindenhol az jön szembe, hogy rossz a balaton vízminősége. Téééényleg? o.O Ki gondolta volna, hogy ha egy olyan folyó táplálja ami szemétnyelőként és szennyvízelvezetőként működik akkor bedöglik a vize? Nyilván nem csak ez tett be, de megnézném a sok német turistát, hogy mit szólnának ha látnák, hogy honnan is van a víz a balcsiba amiben áztatják a valagukat. Nem vagyok víz biológus, halszakértő, vízügyes, sem pedig egyesületi elnök, de azért na...

Pár hónapja felröppent egy ismert közszereplő videója alatt, hogy ideje lenne most már kiállni a hazai pisztrángos/domis vizeink mellett és több odafigyelést követelni.Össze is szedtem pár embert akik hasonlóképpen tevékenykednek. Bloggerek, youtuberek, Tv szereplők. Egyetértés is volt, hogy mit is lehetne tenni. Ott meg is állt a tudomány, hogy megoldható-e. Izzítottunk néhány ismerőst aki tapasztaltabb a vezetőségekkel kapcsolatban és hamar pofára is estünk. Legyen elég annyi, hogy a pénz beszél, kutya ugat.

Elkapott a felismerés is, hogy van pár dolog ami nagyon nincs rendjén. A horgászat egy tipikus olyan dolog ahol nincsenek akkora korlátok. Ki lehet bontakozni, újat tapasztalni és kísérletezni. Na ez sokak fejében ez nem így működik, tehetünk bármit.

Már érzem egy ideje, hogy nem élvezem ezt a dolgot így ebben a formában. Ez a teszek és tennék, de vagy nincs rá igény, vagy tegyek és majd ha jó mindenkinek akkor mellém állnak nem működik. Nyilván mások az igények, család, munka, anyámkínja...

Szóval így, hogy magamba fordultam kitaláltam, hogy teljesítem egy régi vágyam és legyezni fogok, nem majmolás képpen... Etikusabb is és legalább türelmet is tanulok. Most legyezek. Nem vagyok legyező horgász, sose leszek az, de próbálkozok. Jobban élvezem mint eddig bármelyik hobbimat, még ha kókány módon is csinálom. Ilyen vagyok, szeretem a kihívásokat és vannak dolgok amikre feladatként tekintek amiket meg kell oldani. Akinek nem tetszik az meg úgysem nézi már, vagy ezek után nem fogja, persze ha lesz mit és nem hagyom abba, mert ahhoz képest, hogy a MAHOR-ban cikkeztek róla, hogy milyen fasza kis legyes pálya had ne mondjam...

Össze akartam rakni egy jó megmondó bejegyzést, de úgy látom ez most megint elmarad.Páran biztos értetlenkednek, hogy most mi a fasz ez a dráma és mi köze a pecához. Diszlájk és ennyi.

A továbbiakban nem tudom mi lesz. Vannak még egyéb dolgok is amik ismét keresztbe húzták az elképzeléseimet, de egy régi barátom azt szokta mondani engedjem el, most már megtanultam alkalmazni ezt. A névváltoztatás már érik egy ideje, mert amikor kitaláltam annó azt hittem egyedi lesz, bárhol kerestem nem találtam semmi vele kapcsolatos tevékenységet. Majd megváltoztatom PatakcéenderPecára vagy, PatakcsakdrágacuccajóPecára vagy valami mégszellemesebbre. Lehet, hogy a weboldal rész működni fog tovább néhány blog bejegyzéssel, ha tudok olyan témát boncolgatni ami érdekes lehet.

Hiányzik az egész. Hiányzik az összefogás egy jó ügy érdekében. Hiányzik, hogy azt higgyem a felsőbb hatalom majd segít és támogat. Hiányzik, hogy egy közös eszmét valjunk. Hiányzik a tudat, hogy van remény és leszünk sokan és majd együtt megváltoztatjuk a kedvenc tevékenységünk körülményeit. Nem akkor ha majd éppen rá érünk, vagy ha csak olyan tippet mondunk el a másiknak amit nem féltünk tőle és különben is nem tetszik a pofája... Hiányzik a remény, hogy lehet máshogy is. Együtt, kritériumok nélkül...

Pár kép az említett halhullásról, ami minden bizonnyal semmit nem jelent...

Na meg néhány legyes, mert mért ne