Hetyessy Pál: Hogyan bánjunk a sebes pisztránggal

Először is engedjetek meg egy kis felvezetőt mielőtt Pál belecsap a lecsóba: 

Már egy ideje megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy kellene egy fasza kis írás a pisztrángokról meg a c&r-ről. Ha valaki akar akkor hall vagy olvas pár dolgot a becserkészésének mikéntjéről. Teknikáról, felszerelésről, életmódjáról és ha szerencsés akkor elsőkézből kap tuti tippeket is, de ha a víz megáldja eme nemes hallal, sok horgász a más halaknál tanultak alapján jár el vele. Kicsit elkezdtem megint nyitni a "világ" felé, belépkedtem közösségi csoportokba, és természetesen felerősödött bennem a tenni akarás a látottak után, mert sok dolog nincsen rendben. Így néhány év tapasztalatszerzés után elmondhatom, hogy iszonyú sok hibát vétettem én is. Etikait is és hanyagságból eredő rossz bánásmódot is, de már talán elindultam egy jobb úton. Sokat volt rágva a fülem, hogy ezt nem így kellene vagy kellett volna, amiért itt most köszönetet is kell mondanom  😏😉 Nyilván vannak körülmények, amik keresztbe húzhatják a számításainkat és minden eddig tanultat, de akkor is törekedni kell a legjobbra. Olvasgattam én is ezt-azt, hallottam ezt-azt, de a legfontosabb nem fröcsög mindenhonnan. Elég-e ha vissza dobom a halat? Villoghatok-e, hogy nesze bmeg céender horgász vagyok, megmentem a világot hisz óvom a környezetem, vissza dobom a halat!? Mint minden más ember, én is hamarabb észre vettem más ember hibáit. Próbáltam egy-egy kommenttel oda bökni neten, magyarázni, hogy ez így nem fasza, de persze én is csak egy megmondó ember voltam a sokból. El kell ismerni, hogy vannak tapasztaltabb horgászok nálunk akik nem csak tuti tippeket adnak a fogáshoz, hanem azt is tudják, mit kell tenni abban a néhány másodpercben, hogyan éli meg a hal a fogást, mit tehetünk, hogy ne csak a visszaengedésünkön múljon az élete. Nem csak miattuk, de magunk miatt is. Szóval mivel nekem is bőségesen van mit tanulnom úgy gondolom nagyon neki kell feküdni a halakkal való bánásmód kérdésnek is. Főleg a sokak által (vagy csak szóban) nagyra becsült sebes pisztránggal kapcsolatosan. Így segítséget kellett kérnem valakitől akiről sok jó dolgot hallottam egy barátomtól és olvastam néhány írását is. Arra kérlek kedves patak pecás aki ezt olvasod, ne megmondó embernek tekintsd azt aki számon kér vagy rávilágít a hibáidra. Olvass utána, keresgess, kérdezz és gondolkodj. Nem mindenkit az irigység és a rosszindulat vezérel ;-)

Hetyessy Pál: Hogyan bánjunk a sebes pisztránggal?!

 Furcsa érzés volt amikor megkaptam a felkérést, hogy írjak ide vendég bejegyzést a pisztrángok horgászatáról. Egyrészt ilyen felkérést nem kap az ember tini korában, szóval végérvényesen megöregedtem így a negyedik X végén :) Gyorsan összeírtam, hogy hány különböző patakban fogtam itthon pisztrángot életemben. Tizenegy pataknál tartok, de van még legalább 5-6 víz ahol jó eséllyel lehet pisztrángot fogni, de még nem jutottam el horgászni. Elég sokat járok szerencsére a környező országokba, s ott többnyire annyi hal van, hogy az ember néha már azt hiszi , hogy tud horgászni :) De nem... Ez egy életen át tartó tanulás, tapasztalás. S igen, szinte mindenki átmegy azokon a "hibákon" melyeket később megbán, szégyell, de ezekkel bátran szembe kell nézni, mert csak így tudunk olyan horgásszá válni aki tiszteli a halakat és védi a környezet.

Viszonylag kevés helyen lehet itthon sebes pisztrángra horgászni (a potenciális 20 patak nem egy nagy szám még ebben a kis országban sem), ezért számomra teljesen egyértelmű, hogy óvatosan bánok a hallal és mindig visszaengedem őket. A csillagok együttállása mellet még sok dolognak kell klappolnia, hogy egy víz alkalmas legyen megtartani ezeket a halakat, s az még nehezebb, hogy sikeres ívás során kialakuljon egy őshonos állomány.
A méretes halak telepítése minden horgászt elkényelmesít, nem kell vigyáznom rájuk mert úgyis hoznak legközelebb, sőt meg is érdemlem, hogy elvigyem...én fogtam!
Minden víznek megvan a haltartó képessége. Néha olyan nagy halak kerülnek a hazai kis patakokba a telepítések által, amiket az a bizonyos patak nem is tudna kinevelni. Mert nincs benne elég táplálék, nincs elég nagy élettér. Azonban ezek a nagy és buta halak, kiszorítják azokat az ifjú egyedeket amik szerencsésen esetleg a patakba születnek. Az őshonos halak "belenőnek" a patakba, tudják mit kell tenniük ha árad a patak, jobban el tudnak rejtőzni a ragadozók elől. Egy szó mint száz, sokkal értékesebb egy őshonos pisztráng, mint a telepített. Szóval ha lehet, akkor ne telepítsünk nagy halakat a vizeinkbe, hanem indítsunk programot 3-5000 ivadékkal. Néhány év munkája után érdemes megpihenni és figyelni, vannak-e pisztráng ivadékok a patakunkban. Ha igen, hagyjuk abba a telepítést és "csak" vigyázzunk a meglévő állományra.

Előfordulhat, hogy egy számunkra ismeretlen patakon horgászunk, s meglepetésünkre egy pisztrángot fogunk! Hihetetlen érzés és boldogság, mikor ezek a ritka halak a horgunkra kerülnek! Rögtön szólaljon meg a vészcsengő!!! Vajon hogyan kerültek ide ezek a halak? Bizonyára nem maguktól, ez a legritkább eset! A legvalószínűbb megoldás, hogy néhány horgásztársunk időt és pénzt áldozva hozta létre a csodát! Ezért ha lehet, ezt ne mondjuk el még a legjobb barátainknak sem! Tudom, nagyon nehéz megállni, de ha mindenki csak 1 barátnak mondja el, akkor néhány év múlva már nem titok és keresztet vethetsz arra a csodára, amit az előbb megtapasztaltál. 

Hogyan járjak el?
Remélem az alap, hogy szákba merítjük. Ha erre nem készültünk, akkor óvatosan nyúljunk a hal alá (így biztosan vizes lesz a kezünk, sőt kicsit le is moshatjuk e mozdulat előtt) és a vízben tartsuk meg a halat lehetőleg. Csak annyira emeljük ki a vízből, hogy a másik kezünkkel ki tudjuk fordítani az egyágú szakáll nélküli horgunkat (azt gondolom, hogy a patakos, cserkelő horgász nem is használ mást már itthon sem). Szóval, ha jól akarunk bánni a pisztrángokkal, akkor egy horogszabadító (ércsipesz) mindig legyen nálunk.
Tudom, hogy baromi nehéz a mai világban nem eldicsekedni, hogy pisztrángot fogtunk, de ha lehet mellőzzük a fénykép készítését és posztolását a közösségi médiában, mert a nagyon tisztelt pisztrángoknak pont az lesz a veszte, ha tömeghorgászat áldozataivá válnak. Ezek a halak nem pontyok, kárászok, domolykók...se nem csuka... Ezek nem bírják ki, ha naponta megfogják őket és jól megtapogatják. Egy fénykép készítése az idő, s ezeknek a halaknak minden egyes másodperc számít amit a vízen kívül töltenek! Égessük be a memóriánkba a halat és az élményt, s engedjük gyorsan útjára a halunkat !
Ha mégis akarunk egy fényképet, akkor használjunk vízálló automata gépet. Ezek bekapcsolás után gyorsan felállnak és az automata focus segítségével gyorsan tudunk néhány képet készíteni. Két-három fotóból talán lehet értékelhető képünk, de ha lehet ezt tartsuk meg SAJÁT használatra...
Ha egy darab egyágú szakáll nélküli horgot használtunk, szákba szelidítettük meg a halat és gyorsan megszabadítottuk a horogtól, semmi baja nem történhet.

Mire kell még figyelnünk? A pisztrángok nagyon érzékenyek a víz oldott oxigén tartalmára, ami sok mindentől függ. De egy fontos tényezőt mi is tudunk figyelemmel kísérni. Ez pedig a vízhőmérséklet. Ha a víz hőmérséklete 19 celsius fok fölé kúszik, akkor a halak táplálkozása leáll, majd hosszabb idő után elpusztulnak. Szóval a forró nyári napokon érdemes a pisztrángos vizek hőmérsékletét megmérni. Ha TÉNYLEG kímélni szeretnénk a halainkat, akkor már 18 celsius fok hőmérséklet felett nem horgászunk rájuk, inkább koncentráljunk a domolykókra és jászokra.
S még valami. Azokon a vizeken ahol van esély pisztrángba botlani, de a vízkezelő még nem védi azt a szakaszt teljes horgászati tilalommal, ott mi AZÉRT SE menjünk horgászni a fajlagos tilalom idején.
A pisztrángok is territoriális halak. Van egy táplálkozó helyük s van egy búvóhelyük. Ha nem vonulnak ívni, akkor a kedvenc helyükön várják a táplálékot. Ha jól bánunk a megfogott pisztrángokkal, akkor egy hét múlva is meg tudjuk fogni szinte ugyan ott s ugyan úgy. Ha ez nem sikerül, akkor vagy valaki megelőzött minket az adott napon, vagy valaki megfogta és elvitte a halunkat (vagy nem megfelelően bántunk a halunkkal és elpusztult). Szóval RAJTUNK is múlik, mennyi ideig élvezhetjük a pisztrángokat egy adott vízen. Ha mértékletesek vagyunk és visszaengedjük őket, akkor minden alkalommal remek horgászatokban lesz részünk.
Rajtad is múlik!