Kágyilló Fishing
Először "horgászat a mentorral" címet akartam adni ennek a beszámolónak, de az túl ratyi lett volna. Sokat emlegettem már bátyámat mint szakavatott pergető horgászt aki a legnagyobb hatással volt rám eddigi ütyködéseim során. Úgy alakultak a dolgok, hogy évi néhány alkalommal tudunk csak találkozni, horgászni pedig mégritkábban. Most sikerült összehozni. Előző nap ment a matek, hogy merre és mire. Bíztam magamban és egy kedvenc gázlós helyemre akartam vinni, hogy megismerje a patak másik arcát is, bár már akkor horgászott rajta amikor kis pöcsös voltam, de csak-csak eltelt lassan harminc év. Nem mellesleg riogattak minket hatalmas felhőszakadással, égzengéssel, földindulással.
Nem sok esélyt adtam az esedékes három évenkénti pecánknak, de bíztam benne, hogy ne bassza meg, had pecázzunk már egyet. Hajnal 4-kor ment a matek, mivel egész este esett az eső, de bevállaltuk. Mondanám, hogy nem volt értelme, mert igazából semmit nem fogtunk, de előjöttek a gyerekkori emlékek. Mikor bicikli csomitartón ülve elvitt az Ördög-szigetre, vagy pár évvel később már kocsival Slipknotot nyomatva pesti vizekre csuxozni. Nem a pecáról szóltak ezek, inkább a felejthetetlen emlékekről.
Na túllépve a romcsizáson, patak pecáztunk egyet... A víz éppen zavarosodott, a part kvára csúszott. Ha jól emlékszem 2:1 re nyert a ki esik nagyobbat vetélkedőben. A nap fénypontja a helyiek által kágyillóra keresztelt spanyol csiga (nem vagyok benne biztos, hogy ez a helyes megfelelője). Valamiért ezeknek a pesti embereknek nagyon jó téma a zalai tájszólás (nem is értem miért :D). Legyezve kezdtem, de hamar feladtam a víz zavarossága és a lehetetlen dobások miatt. Egy helyi viszonylatokban középkategóriás pisztráng kiugrabugrálta a pici jiget az arcából, ez a kis domi és egy haverja arra volt jó, hogy halas legyen a kezem. Nem is a halfogásról szólt, hanem a pózerkedésről :D. Jó volt ez így :)
