Kovács Gábor 

A horgászat mindig is érdekelt, de éreztem, hogy valami hiányzik még belőle. A halfogás élménye jó volt úszóval és fenekező módszerrel is, de a csalik, a szerelék, a kapások, nem annyira hoztak lázba. Aztán egy baráti meghívásra kipróbáltam a csónakos pergetést, kölcsönbottal és csalikkal. Amikor megfogtam az első ragadozóhalamat egy átlagos csuka személyében, már tudtam nincs visszaút. Nagyon tetszett, hogy mennyi különféle csali van, és mindet másképp kell tálalni. Nem csak a csali küllemén múlik, hogy felkelti-e a ragadozó figyelmét, hanem a horgász vezetési technikáján, ahogyan életre kelti a műcsalit. Az egyhelyben ülés sem az erősségem, így az is nagyon tetszett, hogy nem csak várakozunk a kapásra, hanem mozgásban vagyunk, keressük a jónak tűnő helyeket, bedőlt fákat, növényzetet, ami esetleg ragadozót rejthet. Amikor kinézünk egy ilyen ragadozót sejtető helyet, és sikerül is pont oda dobni, majd érzed a határozott ütést a kézben tartott boton, a hal fejrázását a zsinór túloldalán, az hihetetlen adrenalin löketet ad az erre fogékony embereknek. Őket nevezzük pergető horgásznak.

Felbuzdulva az első fogáson, vettem egy pergetőbotot és kimentem a közeli folyóra, mert csónakos pergetésre sajnos ritkán van lehetőség. Hiába húztam a csukára jól bevált támolygó kanalakat, nem fogtam semmit. Aztán láttam a helyi horgászok fogásait a közösségi oldalakon, legtöbb esetben domolykót fogtak. Utána olvastam a szakirodalomban a domolykóhorgászatnak, illetve megnézetem pár tucat domolykós YouTube videót. Ez kell nekem! Arra kell horgászni, amiből sok van, jött a felismerés :D Beszereztem egy 1-5g dobósúlyú botot vékony zsinórral , ami elősegíti az apró csalik jó dobhatóságát, és legközelebb már ezzel támadtam a partot.

Az első pár fogásnak nagyon örültem, de 2-3-4 db haltól többig nem tudtam jutni partról dobálva. Az is nagy bosszúságot okozott, hogy 1km-es szakaszon csak 4-5 állás van, ahol dobálni lehet, többi helyen 2m-es gaz. A domolykók nyáron partközelben tartózkodnak, de partról csak a szemben lévő növényzetet lehet megcélozni. Így merült fel a gázlópeca ötlete, de azt gondoltam, ez csak gázlóruhában lehet megoldani. Aztán mégis úgy adódott, hogy hamarabb megéreztem a víz közelségét, ugyanis az egyik pecán a part megindult alattam, és becsúsztam a vízbe. Szerencsére csak térdig ért a víz, és ha már így jártam, akkor gondoltam dobok párat "bentről" is. Mondhatni egy új világ tárult elém. :D

Lehet párhuzamosan dobni a parttal, lehet sodortatni a csalit (anélkül, hogy a parti növényzetet kellene kerülgetni). Lehet legyező alakzatba dobni mindkét part növényzetét célba lehet venni, lehet a csalit egyhelyben tartani a sodrásban, stb. 2-3 kisebb domolykó (a kisebbek még nem annyira óvatosak a jelek szerint) a lábamig követte a wobblert. A támadásukat látni a tiszta vízben, szintén egy meghatározó élmény volt. Aztán felvázoltam egy pergető cimborának, hogy legközelebb gázolva kellene felvenni a küzdelmet a domolykó hordák ellen. Ő már tapasztaltabb volt a témában, és megnyugtatott, nem feltétlenül kell gázlóruha nyáron. A nagy melegben megsülnénk benne. Elég egy gumiszandál és egy strandgatya, na meg ismerni olyan helyeket, ahol térdig, max. derékig ér a víz. Szerencsére pont akkor fedeztem fel, egy ilyen szakaszt, ami ideális ennek a stílusnak.

Így a következő pecán már gumiszandál-strandgatya kombóban vágtam neki a kalandnak. Az első alkalom számomra megdöbbentő eredményt hozott, mert 9 halig jutottam, amiről korábban "álmodni" sem mertem. Majd a következő alkalom is hasonlóan halasra sikerült. Szembetűnő volt tehát, hogy mennyivel hatékonyabb bentről dobálni, mint kintről (persze a halak étvágyán is sok múlhat, de bentről sokkal több jó hely megcélzására van esély).

A domolykóhorgászat adta az első halasabb pecákat, így szerintem mindig a szívem csücske marad ez a műfaj. Igyekszem új helyeket is felfedezni, kisebb patakokat, hiszen domolykót szinte minden kisebb vízfolyás rejt. Az is nagy élmény számomra, amikor egy pici patakban sikerül halat fogni, olyan helyen, ahol érintetlen a parti növényzet, évek óta (vagy akár soha) nem pecázott ott senki. Az ilyen helyeken nem a halak mérete a lényeg (persze azért örülünk a nagyobb példányoknak), hanem, hogy az adott helyen megtaláljuk-e, hol rejtőzhetnek a halak.

Pár jó tanács azoknak, akik ki akarják próbálni a gázló-pecát:

• Lehetőség szerint mindig ketten menjetek.
• Csak olyan szakaszra menjetek, ahol tisztában vagytok a vízmélységgel.
• Kerüljétek az iszapos medret, csak kavicsos vagy szilárd mederfenéknél menjetek a vízbe.

Idén szeretnék belépni az 50+-os domolykót fogók táborába. 15-20 év mire ekkorára megnő egy domolykó, ezért is kell tisztelnünk őket, és visszaengedni. Ezek a halak nem nyújtanak túl nagy gasztronómiai élményt, és nem azért élnek, hogy halászléalapként végezzék, az készüljön a tenyésztett halakból. A vadonélő állatok, akik 15-20 éve sikeresen túlélnek a természetben, sikeresen vadásznak és sikeresen kerülik el a tőlük nagyobb ragadozókat, szerintem megérdemlik, hogy megfogás után visszanyerjék a szabadságukat.

Végezetül szeretném ajánlani megtekintésre és feliratkozásra a YouTube csatornámat, ahol gázló és egyéb pecáim élményeit szoktam megosztani. 

Eseménydús pecát mindenkinek!

Üdv

Gábor