A mi?

 Mivel az első próbálkozásom sikertelen, a második pedig említésre sem méltó volt, eléggé ellaposodott az a bizonyos vágyakozás, hogy újabb üres kilómétereket járjak be a növényzetben gázolva. Persze, nem adtam fel. Tartottam egy kis agytágítást egy kollégának, hogy miképpen lehet domi tilalom közben domi mentesen pisztrángot kergetni, pontosabban megosztottam a tapasztalataimat. Talán én jobban fel bátorodtam mint ő, és mivel a megszokott pisztrángfogós tuticuccok nem jöttek be, akkó' majd a streamert megeszik.

Egy ideje eléggé szarul állok szabadidővel, nem igen van lehetőségem, hogy légykötéssel kínlódjak. Így hát feltápászkodtam jó korán és nekiestem a streamer kötésnek peca előtt. Csináltam már korábban, fogtam is vele, de nem szenteltem neki nagyobb figyelmet. Talán a pergetés és legyezés közti átmenetként lehet leírni. Kicsit ez, kicsit az, kicsit mégis más. Szeretem a pörgős pecát, kicsit hiányzik is a pergető időszakom. Jó dolog, bár nem tartom igazán nagy legyes tevékenységnek, annak ellenére, hogy nagyon sokan választják ezt a megoldást és eredményesek vele. Minden pecánál elhangzik, hogy "akkor is megeszed bmeg" és a streamerrel úgy érzem hitelesebben tudom ezt demonstrálni. Nem rendelgetek mindenféle nyúzatokat, mert nem merültem bele soha annyira, a szintetikus anyagoktól pedig irtózom. Így maradtak a hosszabb, lágy, több szempontból is alkalmas tollak. Strucc, páva, kakas, gyöngytyúk. Természetesen itt sem követek semmiféle sémát, vagy aranyszabályt. Szeretek kísérletezni, változtatgatni és ha eredményes vagyok, a saját rafkósságomnak könyvelem el.

Egyszerű a képlet. Mozogjon faszán. Ugye itt már nem a sodródó báb, vagy rovar kiszolgáltatottságának az imitálása a cél, a pecásnak kell jobban oda tennie magát és kapásra bírni az éppen rejtekhelyén chillező vagy sodrásban figyelő pöttyös fenevadat. A strucc toll hosszú és lágy szegmensei tökéletesek faroknak bekötve. Úgy csinálom, hogy bekötök pár rövidebb, majd rá pár hosszabb szálat, hogy ne legyen olyan cigicsikk formája. Néha bekötök 2-4 szál páva tollat is, ami extra színt kölcsönöz illetve kicsit merevebb is. Hogy jobban működik-e azt passzolom, de kreatívabb. Szerintem... A test is szintén vagy páva, vagy nyúl dubbing. Szeretem a sok színben pompázó páva tollat, ha engem el tud kápráztatni a tökéletessége akkor a halakat is el kell tudnia. A nyúl dubbing sem sima, mert a szintetikusszálakkal megspékeltet veszem, ebben speciel csípem. Vallom, hogy sokat számít a szín, illetve az aprócska kis csillanások amiket különböző anyagok keltenek. Az elmaradhatatlan gallér ami nélkül számomra nem műlégy a műlégy az vagy fekete kakasnyaktoll, vagy gyöngytyúk toll. Szerintem ez minden fogós légynek a titka. Legyen fasza kis gallérja. Az kelti a megfelelő impulzusokat és hiteti el velük, hogy akkor is megkell kóstolniuk. Ja, és persze a súly. Ahogy én használom és élvezettel kivitelezem, húzós mélyebb vízben igényli a 4 mm tungstent. Kevésbé húzósban pedig 3-4 mm réz fej, de ehhez pár tekerésnyi ólomhuzalt is felcsapok, jobban lehet játszani nehezebb csalival. Persze ezeket sokszor felülírja az, hogy éppen miből mennyi van. Mostanában szinte alig veszítek csalit, így nem kell annyira spúrnak lenni és mehet a tungi. Színben fekete a kedvenc, utána jön az arany, és a narancs, majd a pink. Ezek jöttek be, ezeket tudom elképzelni eredményesnek és mint mondtam, ha nekem bejön, akkor a halaknak is bekell. Horog pedig nedveslégy horogként árult 10-es, újabban 8-as, természetesen szakállnélküli.

Na szóval a kis ismertető után, lekötöttem néhány darabot a fent említettek közül. Ilyet is és olyat is. Bedobáltam a kocsiba a motyómat és elstartoltam. Valami fura volt, valami más volt, valami hiányzott. Nem, nem a friss és meleg legyek maradtak otthon, pedig mekkora poén lett volna... Rohadtul nem volt kedvem menni. Benyomtam a szokásos zenéket, megvettem a szokásos helyen a reggelimet és innivalóimat, de valahogy nem volt meg az érzés. Na mindegy, gondoltam dobok párat és megyek a picsbe haza. Megérkezés, beöltözés, majd újabb öltözködés mert angolos volt az idő. Egész addig nem esett az eső és persze, hogy akkor kezd el. Bot összerak, zsinór be fűz, előke felköt, csalán megcsíp, lábam megcsúszik, háton csúszok le a vízig, dobás első próba, fa, második próba, bokor, cigi meggyújt, elhangzik a faszé nem maradtam otthon, dobás harmadik próba, áh rosszul sikerült kihúzom bámmm. Zsinór megfeszül és irgalmatlan tempóval megindul lefele, majd föl, egészen a lábaimig. A spicc fel akadt egy bokron, a pinyó meg mint valami mentális beteg megy előre na meg hátra. Közben kigenyózom a bokorra tekeredett spiccet és megpróbálom előbogarászni a szákom. Követem a halat, bele esek abba a hibába, hogy hagyom irányítani. Vezessen ő, legyen amit ő akar, de ha kirázza a horgot én tökönszúrom magam. Lenyom pár levegőben pattogós hisztigörcsöt, majd nagy duzzogva, de átadja magát. Nem akkora mint amekkora balhét csapott, de szép darab. Gyönyörű színekkel és sérült hátúszóval. A horgot ki sem kellett szabadítani, mert éppen csak akadt neki, szákoláskor ki is köpte. Bejött a csali és a teknika. A szerencsétlenkedések sora, a nyomi időjárás és a kevés rutin ellenére, enyém volt a megtiszteltetés, hogy megérinthettem.

Hmmm, hmmmm, hmmmm. Mondanom sem kell, hogy eléggé felpörögtem. Ezt még kétszer eljátszottam az nap. Ez felénk egész fainnak mondható. Egyet a régi megszokott nimfával fogtam, de hasonló módszerrel. Kimondottan aktívan ettek és annál is aktívabban védekeztek. Az egyik konkréten elsuhant mellettem én meg mint valami utcai zokniárus rohantam utána. Domi tilalom és helyi korlátozások lévén nem minden helyet tudtam megdobni, de volt sok ütésem és pár kisebb-nagyobb fárasztásom is. Úgy vélem jól zártam ezt a pár órás kiruccanást.

Rá egy hétre megtudtam ezt ismételni. Pontosan ugyanígy. Az idő is borongós volt, a csalik ugyanazok, a szakasz is, és szintén hármat tudtam szákba terelni. Igazából ami múltkor nem lett meg, azért visszamentem.

A csali vezetést nem kívánom részletezni. Annyira tökéletesre fejlesztett és titkos mozdulatokat tartalmaz, hogy inkább nem dicsekednék vele, nem akarok közutálat tárgya lenni még jobban. Leegyszerűsítve, alkalmazkodtam...

Talán ezért ragadott el annyira a legyezés. Rengeteg lehetőség van, teret ad a kreativitásnak, az idegen hatások kijátszásának, a természeti erők hasznunkra fordításának. Nem kell ész nélkül követni a sémákat, apróbb változtatásokkal nem is térünk el nagyon tőlük, mégis egyedivé tehetjük. A csalink, a dobásunk, a módszerünk mind-mind tükrözheti a személyiségünket, persze csak ha merünk kísérletezni. Én azt mondom merni kell. A tanácsokat meg kell hallgatni, sok mindent elkell fogadni, de csak akkor tudjuk igazán élvezni ha egy darabkája mindig visszatükröződik belőlünk. Legyen az egy szál páva toll ott ahol nem írja a nagykönyv, egy hosszabbra hagyott gallér, vagy egy magasabbra tartott bot spicc...