Oops!...I Did It Again!!

Pisztráng tilalom előtt el akartunk menni egy szezonbúcsúztató pecára, tartani egy kis rituálét, de annyi eső esett előző éjszaka, hogy összetrutymózta a vizet. Nagyon kár érte, mert tudtam, hogy egy darabig takarékra kell vennem a pecát, mert legyezve télen nem leszek valami eredményes, más módszerrel pedig nem akartam erőlködni. Hosszú volt ez a fél év, akárhogy is nézzük. Nagyon a szívemhez nőtt ez a legyes téma, a fílingjével meg mindenével együtt. Gondoltam, majd a téli nagy hidegben bevackolom magam és az otthon melegében kötözgetem a kis legyeimet, legalább addig is a pecával foglalkozhatok. Csak tudtam, hogyha kötök akkor illene is már megpróbálni milyen lett, úgyhogy az elképzelésem ment is a kukába. 

Közeledett a tilalom vége, mentek a traccspartik, hogy kinek mikor lenne jó menni. Beindult a fantázia, tervezgetés, az a bizonyos belső érzés... Volt pár esemény, amiért más vízre kellett keverednünk. Az eddigi vizemnek elég sokan ugrottak neki, hála a sok jómadárnak a #ittfogtam-al a facebookon. Találtam egy másik patakot nem olyan messze, amivel törődnek, nem lehet mindent mindenkinek ész és következmények nélkül megtennie, nincs agyon horgászva ráadásul elég szép halállománya is van.

Kicsit megint 8 évesnek éreztem magam. Izgultam rendesen. Amit eddig elnyomtam magamban az előtört. Este alig tudtam elaludni, majd elég korán ki is pattant a szemem, hogy basszus peca! Mindent megtettem, hogy újra elkapjanak azok az érzések amik tavaly. A zenétől, a kajától, a sötét és hűvös reggelektől, nem lehet ezeket szavakba önteni, meg kell élni. Nagyon remélem, hogy legalább az egyik gyermekemnek áttudom adni ezeket, ha az érzéseket konkrétan nem is, de a körülményeket amik kiváltják megmutathatom. 

Mondtak esőt, szelet, égszakadást földindulást, mondhatom jó kilátások. Percre pontosan együtt értünk oda Patrickkal. Úgy fél óra alatt magunkra is aggattuk azt a roppant kevés dolgot amiért tök jó legyezni, mert elég egy doboz légy és a bot. Végül is csak egy csomagtartónyi eszköz... Gyors eszmefuttatás, mi működhet és mi nem, majd neki ugrottunk. 

Nekem az első 5 percben leverte egy tizenpár centis kis pettyes a lányom piros műhajával spékelt legyem, na mondom jól kezdődik. Valahogy eddig ha az első pár percben akadt valami, akkor szinte egész nap semmi utána, (spoiler: ez most nem így volt). Rá pár percre elvesztettem egy hasonló formát, Patrick is fogott egy akörülit, majd kikapott egy szebb méretűt is. A következő emlékem, hogy BAZD EZ NAGY kiabálás törte meg a madárcsicsergést, mondom jól van, majd megnézem ha szákba került, de csak nem jött ki neki olyan könnyen. Gondoltam meglesem mivel pöcsöl a sodrásban. Hát ez tényleg bazd nagy volt, ráadásul jó húzós vízben. Beadta neki, de tövig. Nem tudom leírni mit érzett, de utána térdelt egy darabig a vízben fülig érő vigyorral. Ügyes volt nagyon és igen, vannak ekkorák ebben az országban is. 

Kicsit előjött a keveset aludtam és most bepunnyadok, meg amúgy sem nagyon eszik az én cuccomat érzés. Konkrétan eltudtam volna aludni egy fa tövében. Nem tettem, inkább fogtam egy barátságosabb méretű pinyót amitől felébredtem. 

Aztán megint, aztán a Patrick, aztán megint én vagy ő, nem tudom már. Ha jól számoltam (bár lényegtelen egy ilyen nap után) 11 darabot csíptünk nyakon. Szerintem egy pár órás peca után azért ez konkrét, főleg legyezve. 

Domolykót, na azt egy darabot sem. Nem is nagyon dobtunk rájuk, mert ők is készülnek lassan a nászmenetre. Találtam egy 30 darab körüli rajt amilyet soha a büdös életben nem láttam még. El is kezdtem aktívan megszórni ha már lebuktak, de egy egész darab küszt csíptem meg a raj széléből. El is engedtem a "na majd szárazzal fogok pár domit csá" gondolatmenetemet. 

Nem tudom tovább ragozni a dolgokat. Megérte ennyit várni. Megérte lecsörtetni a gazban 12 km-t. Megérte keveset aludni és a többi. Felejthetetlen élmény volt és örökké hálás leszek érte. Ez a mai nap sem a halfogásról szólt, az csak tökéletesebbé tette :)