Ploner Patrick

Ahogy mindenki más, én is az alapoktól kezdtem, persze kérdés mit is hívunk alapnak hisz a spiccbotos úszózásnak is annyi, de annyi módja van, hogy annak kisajátítását talán nem is nevezhetjük (alapnak)?! Követték és váltották egymást a műfajok a békés halas fenekező horgászattól a pergetésig minden, de mindig éreztem, hogy egyik sem köt le igazán.

A legyező horgászat mindig is érdekes volt számomra, mint utólag kiderült a papámnak, akit sajnos nem ismerhettem ugyan ez volt a szenvedélye. Halőr tevékenysége mellet pergető később pedig legyező horgász lett belőle. Tehát a kötődés megvolt és bevallom, hogy a Tv műsorban látott legyező horgászok is felerősítették bennem a vágyat e gyönyörű műfaj iránt, így hát végül a legyező horgászat mellett döntöttem. Nem egyszerű műfaj, főleg az elején. A dobások alapjaitól kezdve, amelyeket természetesen nagyon fontos tökéletesen kisajátítani hisz sok múlik a prezentáción.

Na de vissza a kezdetekhez. Nagyon sokan mondták, hogy igazából a közeli folyó nem legyes víz, a sok behajló ág miatt nehezen meghorgászható, de én így is megrögzötten belevágtam az egészbe. Sok oktató videót tanulmányozva, könyveket olvasva, és szerencsémre profi segítség mellett sikerült összehozni egy kezdő felszerelést és szinte minden helyzethez alkalmazkodnom, illetve szép halakat is fognom.

A dobások viszonylagos kisajátítása után következett a légykötés és persze a folyó vizek rovartana. Ez hosszadalmas folyamat és egy élet sem elég megtanulni. Pár legyező horgásszal (akik közben jó barátaim lettek) felvettem a kapcsolatot és többen mondták, hogy a legyezés mellett minden mást felejtsek el egy időre ha hamar szeretnék sikereket elérni, hisz ez egy teljesen más műfaj, újra meg kell tanulni horgászni. Voltak nehéz pillanatok, de a legyezés kitanulása közben rájöttem, hogy ez több mint horgászat. Elkezdtem megfigyelni a közeli folyó állat világát, csodálni a vizet és egyre jobban magába szippantott a dolog. Elég hamar rá kellett jönnöm, hogy a horgászaton túl ez természet szeretet is. Ez a horgászatnak egy oly módja, ami egybe olvaszt a természettel, legalábbis én így érzem. Idővel rájöttem, hogy végre megtaláltam a helyem és ez volt az amit eddig kerestem, ebben nyugalmat érzek és boldogságot. Fontosnak tartom, hogy mindenki keresse a helyét egészen addig míg nem érzi hogy "Igen ez az" amit eddig kerestem, legyen az a pontyozás, pergetés, vagy éppen a legyezés.
Neki álltam a közeli folyón kísérletezgetni, megfigyelni az élővilágát hisz azt tanácsolták (kapj fel egy követ a vízből, nézz körül a parton és tudni fogod mi kellhet a halnak). Kézen fekvő volt, hogy a közeli folyót választom, mivel itt folyik egy köpésnyire tőlünk és eleve már egész jól ismertem, mert pergetőként is oda jártam le. Nagyon megszerettem ezt a vizet. Na de mint kezdő legyező nem tudtam, hogy milyen csalit válasszak, mi kellhet a halaknak. Sok próbálkozás, megfigyelés és tanács után és persze a régi tapasztalatok alapján sikerült rájönni, hogy milyen rovar kell nekik, milyen időben és milyen helyzetben. Persze a domolykó volt az elsődleges cél. Legyező horgászok által tanácsolt nehéz, kemény hátú rovarok voltak a nyerők polifoamból kötve. Bár ez sem mindig igaz, néha a sima kérész utánzatokat vagy kisebb puhán behulló rovarokat csipkedik a felszínről és a becsapódó kemény hátú bogaraktól egyenest megriadnak, tehát érdemes megfigyelni a vizet és az azt körülölelő élőlényeket. Sokszor a benyúló fák és bokrok alatt helyezkednek el, ahol várják a behulló élelmet.  

Oktatás részébe nagyon nem is mennék bele, mert még nekem is rengeteget kell tanulnom.
Így talán három és fél év alatt sikerült jó pár dolgot megtanulnom, persze a fejlődés/fejlődni vágyás még koránt sem ért véget.
Elhatároztam, hogy minél több folyót, halfajt szeretnék kiismerni és persze legyezve megfogni.
Hamar ki is alakult a kedvenc trióm, méghozzá a domolykó, pisztrángfajták és végül de nem utolsó sorban a legyező horgászok vágya és "trófeája" a Pér.
Meg kellett tapasztalnom, hogy ahány folyó annyi technika, szinte minden vízben másképp viselkedett az adott halfaj amikre horgásztam.
Talán első legyes évemben rám írt az a legyes barát, aki a kezdetektől töretlenül segít, hogy mi lenne ha nyáron kimennénk külföldre egy nap pecára.
Eléggé izgatottá váltam és persze igent mondtam. Ha fejlődni szeretnék hol fejlődhetnék máshol mint sem egy igazi legyező horgász vízen, egy ízig-vérig legyezőhorgász társaságában?
Eljött a nagy nap amit persze egy álmatlan éjszaka előzött meg, az izgatottságtól alig tudtam elaludni.
Hajnali négykor volt az indulás és hét órára értünk oda. Nagyon szép volt, ahogy apránként emelkedtek elénk a hegyek, gyönyörű látvány. Ahogy oda értünk és először átmentünk a folyó feletti hídon láttam is már két legyezőhorgászt a derékig érő vízben állva, már attól is megdobbant a szívem, nem hogy még a folyó látványától. Le is tettük a horgász kunyhó mellett az autót amiben étterem is található. Elkezdtük a felkészülést, szerelékek, botok össze rakásával. Horgász kolléga el ment két sörért, mire én értetlenül álltam ott és csak arra gondoltam, hogy mennyünk már horgászni, mit húzzuk az időt?! :D Persze erre azt mondta, hogy nyugodjak meg, üljek le igyam meg a sört és nézzek végig a folyón (nem véletlenül).
Az sem hagyott nyugodni, hogy rajta is gázló ruha volt, gázló bakancs stb. teljes profi felszerelés, én meg csak rövid gatyában és cipőben voltam és a pergetésre használt mellényemben. Teljesen felkészületlenül érkeztem oda pár darab léggyel a dobozomban és a víz sem nézett ki túlságosan melegnek, de szerencsémre kisegített mindennel amivel csak tudott.

Hogy miért használunk ilyen vékony tipeteket? Az igazság az, hogy a pisztráng nem olyan ostoba hal mint sokan hiszik és főleg a száraz légynél van ideje megnézni a csalit és a zsinórt is könnyebben észre veszi a kristály tiszta vízben. Itt kitérhetnék a legyekre is, hogy milyen fontos a színe, mekkora és mennyire hasonlónak kell lenniük az adott folyó környezetében élőkhöz.
Rengeteget írhatnék erről, de azt majd privátban, ha valakit érdekel. :D
Az orsót főképp zsinór tárolására(Tároló orsó) használjuk, viszont nagyon nagy szerepet játszik a fárasztásnál és a dobásoknál is bármilyen hihetetlen. Nagy hal esetén a fárasztásnál fontos, hogy kifogástalanul működjön a fék, a dobásnál meg a minősége, hisz ha nem megfelelő a minőség akkor minden dobásnál letekeredhet valamennyi zsinór, ami egyrészt idővel idegesítő másrészről a dobástávolságra is hatással lehet. Sorolhatnám még, de nem mélyülnék most bele ezekbe a dolgokba.Vissza térve az itthoni patakok és folyók horgászatára.Felkerestem egy közelebbi patakot, amire nagyon kíváncsi voltam, nagyon sokat tanultam azokból is. A kicsi víz miatt nagyon óvatosan kellett megközelíteni a helyeket és teljesen más legyeket és dobásokat kellett alkalmazni domolykókra.

A patakok mellett más csatornákat folyókat is meghorgásztam mire eljutottunk a második külföldi túránkhoz.

Hosszabb tervezés után elérkezett a második túra napja is.Ezúttal négyen vágtunk neki. A barátnőm mellet a legyes kolléga, aki a kezdetektől fogva segít és egy jó ismerőse akit eddig csak a Tv-ből ismertem.

Gyorsan eltelt ez a néhány nap, ismét tanulságos volt. Régebbi legyes kolléga megfogta a brutális szivárványost, engem megtépett életem hala, ami szintén tanulságos volt és természetesen bambusz bot építő legyező horgász úr akit ezen a túrám ismertem meg szintén remek halakat fogott. Nagyon örülök, hogy megismerhettem őket és ennyit tanulhatok tőlük!
Megtépett nagy pisztrángom után természetesen újabb célokat tűztem ki magam előtt és a már hagyománnyá vált horgásztúrát természetesen megismételtük, de ezúttal egy hetesre sikeredett, ahol még feljebbi szakaszokon is jártunk és megnéztük a folyó eredetét is.
Erről a következő írásomba beszélek majd, hogy miként álltunk helyt a még nehezebb terepen, jég hideg vízben a finnyás halak ellen :-) és ahol kitérek itthoni újabb élményekre, hogy miként szerettem bele a folyami horgászatba egy gyerekkori barátom által.