Valami új
Gyorstalpaló
Aki olvasta a "Helyzetjelentés" írásomat az nagyjából tisztában van a dolgokkal. Ott azt írtam, hogy a face oldal lett kiiktatva, de igazából az egész tevékenységet beakartam fejezni. Nem hagyott nyugodni. Terveztem valami húúúúde "visszatérést", de hát az elmaradt. Sokat kattogtam rajta, hogy tök fasza lenne valami visszajelzés, hogy lássam értelmét időt ölni bele. Az elmúlt időszakban megismerhettem néhány nagyon frankó csókát. Konkrétan van kettő akiket bombázok hol az agymenéseimmel, hol az éppenleges morgolódásommal. Puszi nektek Pisti és Gabika, hogy még nem küldtetek el a fszba ;) Ők azért próbálkoztak a megnyugtatásommal, de aki ismer az tudja, hogy esélytelen addig amíg nem dühöngöm ki magam. Hát most talááán kidühöngtem.
Elkezdtem foglalkozni az új névvel. Abban egyetértettem magammal, hogy "valami speckó kifejezés" Fishing. Nem jutottam dűlőre. A PatakPeca így egybe hozzám nőtt. Meg pólót is kaptam ajiba, nem akartam megválni tőle, így hozzá csaptam a Project-et. Azért nem K-val, mert az nem tetszik. Ez sem, de nem tudtam jobbat kitalálni. Amikor elkezdtem a PatakPecát, néhány ismertebb arcot megkerestem üzenetben és a "Van egy kis projektem ha érdekel" volt a tálaló duma. Így most PatakPeca Project lett a név, nem mellesleg alliterál is.
Ha már új név, új helyzet akkor új irány is. Ami nem volt eddig téma konkrétan, hogy egyedül folytatom tovább a "projektet". Nem részletezem, így alakult. Visszatérve arra, hogy fasza lett volna a visszajelzés... Megtörtént az is. Pár napja megkeresett egy faszi aki olyan szívdobbantós szöveget vágott le nekem, hogy csak lestem. Fellobbantotta a kialudt tüzem (vissza olvasva elég ratyi), de olyan Gerilla mód, ilyenek ezek a metálosok :D
Most megpróbálom a blogolós témát eröltetni. Van pár régebbi bejegyzés ami útmutatásként funkcionál, de már két éve tervezem, hogy ráállok a peca beszámolókra. Igazából eddig azért nem csináltam, mert egyrészt kva feledékeny vagyok és nem is emlékszem már az aznapi pecára, másrészt sajnálom az időt a dokumentálásra.
Most ide biggyesztek egy amolyan összefoglaló beszámolót, aki megszállott legyezőhorgász annak viszlát és diszlájk ;).
Az elmúlt hetek
Türelmetlen típus vagyok. Mindenben, hát még a pecában. Kis pöcsös koromban percenként rángattam ki a botot, hogy biztos leették vagy ha eddig nem akkor majd mikor kihúzom akkor biztos meglátja valami batál dög és jól megfogom. Talán ezért is jött be annyira a pergetés. Akkor már mondogatták, hogy mi van legyezel? Ja, legyezek, hisz az csak ebből áll. Ki be csapkodják a cuccost aztán tök tuti módszer. Nem azt mondom, hogy húúú én már akkor eldöntöttem, hogy legyezni fogok, gyerekkori vágyam, de mindig is tudat alatt ott lapult. Csak egyrészt bonyolultnak tűnt, másrészt meg csóró gyerek voltam mindig is. Most jött el az ideje talán, hogy meglépjem. Eladtam a pergető cuccaim nagy részét és befektettem legyező felszerelésbe. Egy full alapba, nem kell hanyatt vágódni tőle, de arra, hogy folyamatosan rajta rugózzon az agyam arra tökéletes. Már eleve az sikerélmény ha bekerül a csali a vízbe, nem hogy még fogni is tudok. Lehet légykötéssel bögyörészni "szabadidőben". Teljesen jó, bár rohadtul embert próbáló. Mindig ott van egy kibeb...szott faág. MINDIG! Remélem egyszer eljutok valami igazi legyes terepre is, mert ennek hamarosan illegális tarvágás lesz a vége, vagy csak szimplán hirtelen felindulásból kirugdosom az összeset. Nem kell a természetvédő duma, szeretem a fákat, de akkor is basszus...
Eddig a meló utáni futipecákat favorizáltam. Pergetőbottal gyors végig rohantam, fogtam egy-két domit és spuri haza. Legyezésnél nem így van, alkalmazkodnom kellett, minimálra csökkentettem a meló utáni pecákat(részben...). Nem mellesleg nyugodtabb is vagyok ha jó korán felkelek hétvégén és úgy megyek amíg a család nyomja a szunyát. Terveim szerint hazaérek mire naggyából észheztérnek, de eddig még nem jött össze. Jobbak a hajnali pecák. Már eleve az az 5 másodperc feldobja a napomat amikor nem fordulok el balra a melóhelyem felé hanem tovább hajtok. Bemegyek a boltba, megveszem a kis nasimat és agyserkentő löttyömet. Nincs az a dög meleg, a köd elterül a réten, szól a metál a kocsiban. Megérkezéskor fel vagyok spanolva, majdhogynem örömtáncot járok. Végre azt tehetem ebben a pár órában ami teljesen kikapcsol. Türelmesen, de mégis sietősen összeállítom a felszerelést. Beöltözök, befűzöm a zsinórt, felkötöm az előkét, elpakolom amit a kocsiban hagyok, elszívok egy cigit. Na ezzel már el is ment 20 perc és még vizet se láttam. Egyáltalán nem bánom. Vannak enyhe önsanyargató hajlamaim, szeretem kicsit szadizni magam, hogy amikor megindulok a víz felé még nagyobb legyen az öröm. Meglesem a vizet, hogy van-e bármiféle mozgás. Itt lenne az, hogy olyan legyet kötök fel amihez hasonló kering a víz körül. Na nálam ez se így van, mert általában előző este dobok össze párat a másnapi bentszakításra és ezeket próbálgatom kezdésnek.
Jobban kedvelem a vízközti dolgokat. Jóval látványosabb és izgalmasabb a felszíni kapás, de valahogy jobban megfogott a nedves légy és a nimfa. Talán a dobások miatt, hogy nem lehetetleníti el annyira az a bizonyos kva faág. Még él az újdonság varázsa, minden helynél megvan a remény, hogy valami csak lesz. Az az érdekes, hogy van is. Eddig léggyel hamarabb jelét adták annak, hogy ott vannak. Viszonylag hamar, megfogtam az első legyes domimat is, bár kis pöttöm volt. Az áhított első pisztráng is hamar beadta a derekát, de nem az előkeszabdaló méret.
Ezen fel is lelkesültem és tudatosan nekiugrottam a pisztrángos helyeknek. Egy vihar előtti délután elmentem egy régen látogatott helyemre ami eddig pergetve nem igen volt eredményes, bár tipikus tuti hely. Pisszentettem a kis energiaitalom, gyújtottam egy cigit (öhm, ja) közben engedtem, hogy vigye a sodrás a motyót. Néha bele állítgattam, vissza hú... mi a picsa. Nagy csobbanás, bot befeszül, Gergőke értelmetlenül nézeget és kapkod össze-vissza, hogy is látta youtube-on?? A pöttöm domikat könnyebb volt megbékíteni. Egy faluhelyen tepsiméretű pinyó kívánta meg a részben hobbiboltos legyemet. Jól kezdődik, de fasza helyre hoztam magam. Nem is kellett több, hogy elszálljon az önbizalmam. Valami nagyon jó dolgot csinált az érkező vihar, mert további hármat szedtem még ki és kettő kisebb domit is. Röpke két óra alatt, kezdő legyesként szerintem egész jó stat. Félreértés ne essék, nem én vagyok űberfasza legyes, aki pár hét alatt mekkora királynak hiszi magát, de egyensúlyban voltak a dolgok. Nem igen volt még velem így, hogy kitalálok valamit és viszonylag ilyen hamar visszajelzést kapok, hogy jól csinálom amit csinálok. Persze, hogy jól csinálom, hisz élvezem, más meg nem számít. Senkit nem akarok megtéríteni már vagy meggyőzni arról, hogy miért jobb például legyezni vagy pergetni, miért nehezebb legyezni, miért jobb egy legyezőhorgász. Nem jobb semmivel sem, csak máshogy csinálja. Az, hogy milyen úton halad és milyen irányba az rajta múlik, az ő döntése. De neki ugyanúgy nem szabad bántania mást, nem szabad ártania másnak és sosem szabad elfelejtenie, hogy honnan jött. Nem csak, hogy honnan, de milyen úton.
Nagyjából ennyit tudtam most így lepötyögni. Ezer és ezer gondolat van a fejemben, de próbálom emészthetően, érthetően és apránként monitorra vetni.
Respect kedves olvasó! Köszönöm, hogy benéztél ;)
