Viszlát nyár

"Viszlát nyár, köszönöm, hogy" és így tovább, de nem lenne helytálló az eredeti szöveg. Tartottunk egy rendhagyónak nem mondható nyárbúcsúztató pecát ami annyiban volt más, hogy most már én is legyes motyóval kergettem a halakat. Volt egy kis nézeteltérésünk Patrickkal pár hónapja, amin túltettünk egy 40 fokban izzadós, kilómétereket gázolós pecával, bár a közös pecáknak mindig az a vége, hogy addig megyünk amíg vattát nem köpünk és az ájulás határait feszegetjük. 

Fura volt így, hogy kettő vastag madzag susogott a levegőben, de mégis mintha mindig is így kellett volna lennie. A  nagyrabecsült kisdomis, pisztrángos, gázlós szakaszunkra mentünk. Fogtunk domit, akadt pisztráng is ami ment is a p.csába szokás szerint. A helyhez képest sok kontakt volt, a közeledő hidegfrontnak tudtam be, nem a hétköznapi dolgokból kötött varázslegyeimnek, ami úgy gondolom egész szépen bizonyított. Még egy hónap ezen a szakaszon tilalomig, utána mélyebb vizekre evezek, hátha kitudok csalni pár jobbnak mondható őszi domit

Bízok benne, hogy lesz még folytatás, de ritkán tudunk együtt eljutni közös pecákra. Lehet, hogy épp ezért próbáljuk kihozni a maximumot magunkból és az aktuális helyből is. Nem nagy halak, nem sok, de úgy cakk-pakk az egész felbecsülhetetlen és csak ez számít.